Ami véget ért és ami elkezdődött

Rendkívüli módon élveztem a könyvkettő projektet, és köszönetet mondok mindazoknak, akik figyelemmel kísérték, olvasták, segítették. Most viszont helyette a jövőobszervatórium nevű bloggal (kutatással, bármivel) folytatom, és a különbség az lesz, hogy nem egy szűkebb területtel (könyv, írás, irodalom jövője) fogok foglalkozni, hanem általában véve a jövővel kapcsolatban felmerülő problémákkal (vagy legalábbis azokkal, amelyekkel találkozom, és amelyekkel kapcsolatban valamennyire kompetensnek érzem magam). Persze jó néhányszor tévedésnek fog bizonyulni, amit az egyik vagy másik dologról írok és állítok, de ez szerintem nem baj. Sőt: éppen az lenne a baj, ha valaki azt hinné magáról, hogy meg tudja mondani, hogy pontosan milyen lesz a jövő. Az illető ugyanis túlságosan is biztos lenne magában - a jövő pedig túlságosan is fantáziátlan lenne és unalmas.

Cikk: A bábeli könyvtár számítógépei az ÉS-ben (2010. június 25.)

„A Könyvtár ab aeterno létezik - írja Jorge Luis Borges a Bábeli könyvtár című elbeszélésben. - Ebben az igazságban, amelyből a világ jövőbeni örökkévalósága is következik, egyetlen értelmes elme sem kételkedhet." A valóságban azonban az igazi könyvtárak létrejötte egy bizonyos korszakhoz kötődik, és érdemes legalábbis kételkednünk benne, hogy a jövőben is fenn fognak maradni.
Amikor az i. e. III. században a Ptolemaioszok megalapították az Alexandriai Könyvtárat, akkor a történelem folyamán valószínűleg itt gyűjtöttek először össze több kötetet, mint amennyit valaki az élete folyamán el tud olvasni. Addig csupán az egyes emberek olvasmányait tartalmazó művek gyűjteményei, illetve hivatalos iratgyűjtemények léteztek, és így ez volt az első igazi könyvtár. Az egyiptomi tudósok úgy számolták, hogy mintegy félmillió tekercs van a világon, tehát ennyit kell megszerezniük. Ehhez képest a washingtoni Kongresszusi Könyvtár 1988-ban egyetlen év alatt ennyi új címet katalogizált, és ha még azt is hozzátesszük, hogy egy tekercs nem egy könyvnek, hanem inkább csak egy fejezetnek feleltethető meg, akkor ez az ókori információs Manhattan Projekt körülbelül akkora lehetett, mint egy kisebb vidéki könyvtár.
Akárhogy is legyen azonban: a céljuk minden létező tudás egyetlen könyvtárban való összegyűjtése volt - amit persze azóta sem sikerült megvalósítani, noha a könyvet állítólag mindennél többre tartjuk, és noha semmilyen elvi akadálya sem lenne a dolognak. Egy ilyen gyűjteményhez viszonyítva még a legnagyobb könyvtárak is csupán az aktuálisan létező tudás egyik vagy másik töredékét tartalmazzák.
A folytatás itt olvasható: http://www.es.hu/?view=doc;26201