Egy új, ingyenes iPhone alkalmazás több, mint 500 könyv Londonnal kapcsolatos vonatkozásait jeleníti meg. Az ötlet bizonyos értelemben nem új: a Google Lit Trip például az irodalomtörténet nagy útjait/utazásait kombinálja a Google Maps-szel, és persze annak sem lenne akadálya, hogy – mondjuk szintén a Google Maps segítségével – egy „Irodalmi Budapestet” ábrázoló térképet hozzunk létre, ahol akár az írók/költők számára fontos helyeket tüntetjük fel (József Attila Gát utcájától Füst Milán Hársfa utcai szülőházáig, illetve későbbi lakásaiig bezárólag), akár pedig az egyes, a várossal kapcsolatos művek helyszíneit (gondoljunk csak a Pál utcai fiúkra vagy némely Kosztolányi-novellákra).
Ami látszólag nem is olyan nagyon különbözik attól, mint amit a National Geographic által kiadott, Regényes Úti célok című könyv valósít meg (még akkor sem, ha ez leginkább létező személyekkel foglalkozik). Valójában azonban teljesen más, és akár azt is mondhatjuk, hogy a földrajzi tudás és az irodalom összekapcsolásának köszönhetően újabb fordulóponthoz értünk.
James Wood amerikai kritikus említi, hogy egy 19. sz. eleji regénnyel kapcsolatban teljesen mások voltak az elvárások, mint száz évvel később. Akkoriban nem lévén ugyanis még sem turizmus, sem pedig fényképezés, az olvasóknak sem voltak részletes ismereteik a távoli helyekről, tehát ha Louisianáról írtunk, akkor pontosan be kellett mutatni a földrajzi környezetet, a helyi szokásokat, az öltözködést és így tovább. Valahogy úgy, mint ahogy Verne is csinálta, amennyiben szereplői egzotikus helyekre vetődtek el. Nem véletlen, hogy ezek a részek a könyveiben mára – az elvárások megváltozásával – gyakorlatilag olvashatatlanná váltak, és az effajta részletező/informatív leírás most, a 21. század elején leginkább a fantasy-irodalomra meg a sci-fire jellemző.
Amúgy pedig pedig most nem a fényképezés és az interkontinentális vasutak, hanem a Google Maps, a GPS és a hasonlók fogják átalakítani az irodalmat is. Első lépésben az útleírásokat: Andrew Ewans például a National Geographictól egy Washington D. C. - Antarktisz buszúttal kapcsolatban állapítja meg, hogy a jelenlegi technológiák komoly kihívás elé állítják „az útleírás mint memoár” művelőit, ugyanis a munka immár nem oszlik két jól elkülönült fázisra: az adatgyűjtésre/élményszerzésre egyfelől; magának a visszaemlékezésnek a megírására másfelől, hanem azonnal, gyakorlatilag valós időben lehet közzé tenni az élményeket. És ez komoly különbség, hiszen „ha több időd van, akkor van időd összecsiszolni a részelteket, és gondoskodni róla, hogy jobban hangozzék”, ha viszont azonnal felkerül egy blogba a szöveg, akkor az ember folyamatosan azon gondolkozik, hogy miként fogalmazza meg, amit éppen átél.
Hogy pontosan hogyan, azt még nem tudom, de számomra meggyőzőnek tűnik az a feltételezés, mely szerint ez a hatás előbb-utóbb tovább fog gyűrűzni a szépirodalomba is.
http://www.googlelittrips.org/
http://www.mediabistro.com/galleycat/trends/travel_writing_in_real_time_the_evolution_of_the_travel_memoir_151802.asp?c=rss
