Franco Moretti olasz irodalomtudós azt a kérdést teszi fel magának, hogy „ha az egyes nyelvek fejlődnek és divergálódnak, akkor miért ne lenne ugyanez a helyzet az irodalommal”, illetve az irodalmi műfajokkal is, és az „irodalmi túlélés” kérdését a korai brit krimin keresztül vizsgálja meg. Szerinte Conan Doyle sikere – többek között – azon alapult, hogy ő használt „jeleket”, míg számos szerzőtársa nem, és az olvasóknak Doyle megoldása tetszett a legjobban. Viszont sikertelennek bizonyult az a megoldás, ahol a főhős például annak ellenére megitta a harmadik csészében lévő teát, hogy a jelek arra utaltak, hogy az mérgezett. Egy ilyen megoldás persze meglehetősen logikátlan (és nem csak egy krimiíró részértől az), és Moretti szerint azzal magyarázható, hogy az írók tisztában voltak ugyan azzal, hogy az olvasók kedvelik a jeleket is használó történeteket, de azzal nem voltak tisztában, hogy miként kellene használni őket. Vagyis: lényegében próba-szerencse alapon dolgoztak, és egyfajta „természetes szelekció” válogatta ki, hogy milyen megoldásaik fognak beválni.
Az evolúció meg az irodalmi műfaj kiválogatási mechanizmusai persze korántsem egyformák. Az evolúcióbiológus Stephen Jay Gould szerint az előbbit „a folyamatos szeparáció és elkülönülés jellemzi”: valahogy úgy, mint egy igazi fa ágait is. „A kulturális változás azonban [amely törvényeinek az irodalom is alá van vetve] a különböző hagyományok összeolvadásából és összekapcsolódásból meríti erejét”, és így lehetővé válik, hogy a gyerekmesét filozófiával vagy a történelmi regényt horrorfantasyval kombináljuk.
Ami elvezet ahhoz a kérdéshez is, hogy ha ma ugyanúgy, lényegében próba-szerencse módszerrel dolgoznak a szerzők (mint ahogy feltételezem, hogy igen), ahogyan a 19. század végén, akkor milyen lehetőségek maradtak kihasználatlanul eddig akár a krimiben, akár pedig általában véve az irodalmi műfajok fejlődésében, és mik azok a lehetséges megoldások, illetve zsánerek meg szubzsáner-kombinációk, amelyekre eddig nem gondoltunk.
De egy lépésséel tovább menve az is érdekes lehet, hogy az eddigi taxonómiát (ahol az irodalom például költészetre, prózára és drámára van felosztva) milyen, másfajta kategorizálással lehetne felváltani.
