A képeslap-irodalom mámora

A „twitter-irodalomnak”, vagyis annak, hogy egy történetet (illetve annak legalább egy fejezetét) maximum 140 karakter hosszan mondunk el, vannak előzményei is. A flash fiction (más néven képeslap-irodalom, mikrofikció, esetleg egyperces) hagyományai legalább Aesopusig nyúlnak vissza, de az újkori szerzők közül Csehov, Kafka, Hemingway és mások is írtak ilyet. Nincs benne teljes egyetértés, hogy legfeljebb milyen hosszú lehet (és talán nem is ez a lényeg): egyesek 1000, mások 300 szót szoktak említeni. Léteznek speciális válfajai is: a drabble például – a címet nem számítva ide - pontosan 100 szóból áll. De szokás pontosan 69  szóból álló „novellákat” is kiadni; meg olyanokat is, melyek 55 vagy kevesebb szót tartalmaznak.
Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyelven dolgozunk: az a kétszavas finn mondat, hogy „Heittäytyisinköhän seikkailuun?" angolra 9 szóval fordítható: „What if I should throw myself into an adventure?".
A képeslap-irodalom nem tévesztendő össze az úgynevezett vignettával, amely a hagyományos történeti struktúra (szereplők, konfliktus stb.) mellőzésével mond el valamit. A talán legismertebb példa Hemingway nevéhez fűződik, és úgy hangzik, hogy „eladó: csecsemő cipők. Sosem viselték”).
A flash fictionnek azonban nagyon is van többé-kevésbé hagyományos szerkezete még akkor is, ha írás közben érdemes néhány szabályt betartani:

• a kicsi ötlet a szép, mivel komplex történeteket nem lehet röviden elmondani. A családregény nem ide való
• nincs idő a részletes előkészítésre, és ennek megfelelően in medias res: azonnal bele kell vágni. A történet induljon akkor, amikor a bomba már ketyeg; a gyilkos már célzásra emelte fegyverét (és így tovább). Eközben szigorúan csak annyit szabad elmondani, ami nélkül nem lenne érthető a történet, de semmi többet
• keressünk a történethez egy erőteljes képet, mint amilyen mondjuk a háború sújtotta utca: ez is segít tömören és érzékletesen kifejezni a lényeget. Mint ahogy az is, ha 
• egy ismert történetre utalunk: amennyiben a hajót Titanicnak hívják, úgy sok magyarázatot takaríthatunk meg (és persze sok szót is). És végül: mivel ismét csak a rövidség miatt nincs mód az elmélyült jellemábrázolásra, ezért leginkább azzal lehet érdekessé tenni a történetet, ha azt egy 
• váratlan fordulattal fejezzük be

http://www.fictionfactor.com/guests/flashfiction.html
http://55-fiction.org/
http://www.ansible.co.uk/writing/drabbles.html