Amikor megjelentek a nagy terjesztői láncok az USA-ban – írja Jason Epstein a könyvkiadás múltját, jelenét és jövőjét tárgyaló művében -, akkor az egyes művek várható élettartama jelentősen lecsökkent. Ugyanis a terjesztői láncok minél nagyobb forgalmat akartak generálni, és ha egy cím nem fogyott azonnal jól, akkor érdemesebb volt egy másikat kitenni a helyére. 1970 körül „az a vicc járta könyves berkekben, hogy egy könyv bolti élettartama valahová a tejé és a joghurté közé zuhant”.
Ami viszont – legalább részben válasz arra, hogy miért érdemes könyvet vásárolni még akkor is, ha azokat – a szak- és kézikönyvek kivételével – rendszerint legfeljebb egyszer olvassuk el. Azért, mert a terjesztői láncok korát jellemző, hatalmas számú megjelenés egyik következménye az, hogy a minden könyvet gyűjtő, nagy nemzeti könyvtárakkal ellentétben (mint amilyen a Széchényi is) azok a helyi könyvtárak, ahová járunk, egészen biztosan legfeljebb a töredékét képesek beszerezni (és tárolni) az éppen megvásárolható műveknek. Tehát mindig kérdéses, hogy azt, amit keresünk, meg fogjuk-e találni a polcaikon. Vagyis az egyetlen biztos megoldás, ha megvesszük magunknak.
A fentebbiekből az is levezethető, hogy a könyvtárban a választásunkat nem annyira az határozza meg, hogy pontosan mit szeretnénk, hanem az, hogy mi van meg – a széles körben elterjedt szabad polc is inkább a „felderítő” típusú böngészést könnyíti meg. A katalógus pedig – akár papír-, akár elektronikus alapokon – inkább a már ismert mű megtalálását: az úgynevezett felidéző keresést.
Az eddigiek alapján elképzelhető olyan modell, amikor a könyvtár jóval több címet kínál fel, mint az aktuális „könyvpiac” (ez lehetett a helyzet például az Alexandriai Könyvtár idején); a másik szélsőség pedig az, amikor az aktuális kínálatnak csak a töredéke férhető hozzá a közkönyvtárban (miként ma történik). De van olyan modell is, ahol mind az egyik, mind a másik viszonylag sok (viszonylag kevés) címet foglal magába, és ezek csupán kis mértékben fedik át egymást; és így tovább.
Ami viszont minden bizonnyal azt jelenti, hogy az elektronikus könyv elterjedése meg fogja változtatni a hozzáférhetőséget, és mivel ez kulcsszerepet játszik a könyvvásárlásban is, ezért a könyvvásárlási stratégiák is megváltoznak. Innentől kezdve ugyanis inkább az lesz a probléma, hogy a túlságosan sok rendelkezésre álló könyvcím közül miként válasszuk ki azt, amely érdekel minket. De ez nem ugyanaz, mint amire Epstein panaszkodik, és ezért megkérdőjeleződik, hogy érdemes-e egy elektronikus könyvet megvásárolni ahelyett, hogy arra az egy alkalomra hozzáférést veszünk, amíg elolvassuk (vagy amíg keresünk benne). És bár jelenleg az ebookokat eladás szempontjából ugyanúgy kezelik, mint a papír alapúakat, én arra számítok, hogy ha megjelenne egy olyan cég, amely „vásárlás” helyett hozzáférést kínál akár átalánydíjas alapon is (vagy ahol ugyanúgy elő lehetne fizetni a romantikus regények vagy csillagászati ismeretterjesztő művek „csatornájára”, mint most a kábeltévénél), az sikeressé válhatna. Elvégre miért is gondolnánk, hogy a megváltozott körülmények között is ugyanazok az üzleti modellek működnek majd a legjobban, mint eddig.
