Maxwell Perkins, a talán leghíresebb 20. századi szerkesztő Thomas Wolfe Nézz vissza, angyal című könyvének kéziratából 65 ezer szót húzott ki - ez kb. negyed millió leütés, és ennyiből már kitelne egy vékonyabb kötet. Vagy ott van Ezra Pound, akinek a tanácsára T. S. Eliot az Átokföldjét fele olyan hosszan jelentette meg, mint ahogyan megírta; Fiesta című korai regényének kezdetét pedig F. Scott Fitzerald kritikája alapján írta át teljesen Hemingway. Ma már mindhárom mű a modern irodalom klasszikusai közé tartozik még akkor is, ha Perkins a Nézz vissza angyal első verzióját olvashatatlannak, Hemingway könyvét pedig kiadhatatlannak nevezte.
Az ilyen történetek alapján talán azt gondolnánk, hogy az irodalomi szerkesztő már nagyon régen hozzátartozik az irodalomhoz. Valójában azonban meglehetősen új jelenség. Első lépésben a hivatásos kiadók jelentek meg valamikor a 19. század elején: ők olvasták el a kéziratot, döntöttek a példányszámról és arról, hogy milyen papírra nyomtassák a könyvet stb. A következő lépésben már külön osztályok foglalkoztak a kiadón belül az „ipari logika alapján működő könyvkiadóban” (hogy Barbier és Bertho Lavenir szerzőpáros megfogalmazását használjuk) a szerzőkkel: a velük kapcsolattartással, a szerződéskötéssel, a kefelevonatok átnézésével a többivel. A nagy nevű Hachette kiadó 1860-ban kezdett irodalomi szerkesztőket alkalmazni.
Ami viszont azt jelenti, hogy nem volt irodalmi szerkesztője Homérosznak, Vergiliusnak, Danténak, Shakespeare-nek, Miltonnak és általában véve senki másnak sem, aki a 19. század második fele előtt élt, és az irodalmi szerkesztő intézményét nem az irodalmi igény, nem a szövegek minőségének, hanem az eladhatóságának a javítására való törekvés:a könyvkiadás mint ipar megjelenése hozta létre. Csupán egy alig 150 éves periódus jellemzője, és a történelem egészét tekintve nem szabály, hanem kivétel. Különösen, hogy az internet (és ennek megfelelően az összes létező szöveg túlnyomó része) már ma is leginkább „kontrollálatlan szövegekből” áll, amelyeket – esetleg egy helyesírás ellenőrző kivételével - senki nem javítgatott, bár az úgynevezett szépirodalom elvileg még ma is áthalad az irodalomi szerkesztés szűrőjén.
http://www.themillions.com/2010/01/in-defense-of-editors.html
