2010. február 18., csütörtök

A gabonapehely-irodalomig és tovább

Írországban a gabonapelyhes dobozba nem műanyag játékokat tesznek, hanem könyv-kupont, amelyeket összegyűjtve az ember (esetünkben a gyerek, mert az akció őket célozza meg) elsétálhat a legközelebbi Hughes ad Hughes könyvesboltba, és beválthatja őket. Lesznek író-olvasó találkozók is.
Persze egyfelől ki is lehetne terjeszteni egy ilyen programot, és a gabonapelyhes dobozba tehetnénk haikukat, novellákat, sőt, regényeket is, amelyeket úgy kellene fejezetről fejezetre összegyűjteni, mint egy kártyasorozatot, de mellékelhetnénk mini könyveket is. Mint ahogy a kedvezményes 2 literes kóla (vagy Zwack-unikum) mellé nem csak poharat lehetne adni, hanem irodalmat is.
A paperback története éppen 75 évvel ezelőtt kezdődött. Allen Lane, a Brodley Head Kiadó igazgatója meglátogatta Agatha Christiet Devonban, majd pedig hazafelé a pályaudvaron valami olvasnivalót akart venni magának, de csak népszerű magazinok voltak meg viktoriánus regények utánnyomásai. Úgyhogy még a nyáron elkezdte kiadni az akkor mindössze 6 pennybe (vagyis pontosan egy csomag cigaretta árába kerülő), kortárs szerzőket felvonultató Pingvin-sorozatot: az elsők között Agatha Christie mellett ott volt Hemingway és André Maurois is. Természetesen az olcsóság volt kulcsszó; most egyenesen az ingyenesség lehetne az.
Még tovább víve a gondolatot pedig azt is megtehetnénk, hogy mindent „olvasható felületté” alakítanánk a tescós bevásárló szatyortól és a pólónktól a gabonapelyhes doboz felszínéig bezárólag. Dai Sijie a Balzac és a kis kínai varrólány című könyvben arról számol be, hogy egy báránybőr bekecs belsejére írnak egy fejezetet – az amúgy tiltott – francia író egyik regényéből. Nálunk viszont nem tiltott, tehát nyugodtan viselhetnénk kívül is, csak valamiért nekünk nem annyira fontos.

http://latimesblogs.latimes.com/jacketcopy/2010/01/cereal-books.html
http://www.penguin.co.uk/static/cs/uk/0/aboutus/aboutpenguin_companyhistory.html