Neil Gaiman még valamikor 2009 végén – más írókhoz hasonlóan – a twitteren kezdett egy történetet közzétenni maximum 140 karakterre tördelt darabokban. Az első rész úgy hangzott, hogy „Sam [éppen] fésülködött, amikor a tükörben lévő lány leengedte a hajkefét, elmosolyodott, és azt mondta: 'most már nem szeretünk téged'”, és innentől kezdve bárki beküldhet javaslatot arra vonatkozóan, hogy ez hogyan folytatódjon; amikor pedig meglesz belőle ezer bekezdés (ami egyébként meglehetősen sovány kis kötetre lenne csak elég), akkor hangoskönyvként kerül majd forgalomba.
Erre valószínűleg két dolgot lehet mondani. Vagy azt, hogy micsoda ostobaság ez az egész (nekem is ez volt az első gondolatom). Vagy pedig azt, hogy akár még az is elképzelhető, hogy a twitternek köszönhetően a próza teljesen új irányba fog elindulni.
A szabad vers nagyjából a 17. századtól kezdett felemelkedni, és igazi műfajjá minden bizonnyal Walt Whitman 1855-ös, Fűszálak című kötetével vált, a hangsúly pedig eközben a korábban kötött (vers) forma fellazításán volt. Viszont míg egy szonett ma is meghatározott számú sorból áll meghatározott rímképlettel és egyebekkel, egy novella bárhogy kinézhet, és egyelőre gyakorlatilag nincsenek formai megkötések (az is érdekes egyébként, hogy képvers – hogy a másik véglegetet említsük – létezik ugyan, de képnovella vagy képtörténet nem).
A” twitteres regény” vagy „twowel”, ha úgy jobban tetszik, eléggé egyszerű kezdet ugyan a maga egyetlen, a karakterszámra vonatkozó előírásával, de miért is ne jelenhetnének majd meg más formai megkötéssel rendelkező prózai művek is? Annak kikötése mellett, hogy melyen legyen a terjedelem (a mondat vagy fejezet hossza) írhatnánk például ábécéregényt (ahol minden fejezetnek az ábécé megfelelő betűjével kellene kezdődnie vagy végződnie); előírhatnánk, hogy az egyes fejezetek színhelyeinek képlete hogyan nézzen ki stb. Ami persze ma még legalább ugyanolyan furcsán hangzik, mint a szabad vers a 19. század közepén – és az is valószínű, hogy nem pontosan az ilyenek fognak szabállyá válni. De azért nem lennék meglepődve, ha hamarosan egy ilyenfajta prózairodalom is kialakulna.
